A teljesítésigazolás kiállításának jogi háttere és gyakorlati jelentősége

A gazdasági forgalomban – különösen az építőipar területén – a felek közötti jogviszonynak kritikus pontja a szerződésszerű teljesítés dokumentálása és az ahhoz kapcsolódó pénzügyi elszámolás. A teljesítésigazolás nem csupán a szerződés adminisztratív melléklete, hanem joghatás kiváltására alkalmas okirat, amely alapjaiban határozza meg a polgári jogi igényérvényesítést és az adózási kötelezettségeket. A teljesítésigazolás kiállítás például megfordítja a bizonyítási terhet, hiszen azt, hogy a teljesítésigazolásban rögzítettekkel szemben a munka elvégzésére nem, vagy nem a rögzített mennyiségben került sor, annak kell igazolnia, aki meg kívánja dönteni a teljesítésigazolásban foglalt jognyilatkozatok tartalmát.^[1] Jelen cikk célja, hogy átfogó képet adjon a teljesítésigazolás intézményéről, működéséről, annak adójogi vonzatairól, valamint a vitás helyzetek rendezésére hivatott speciális fórum, a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv szerepéről és a kapcsolódó bírói gyakorlatról.

A teljesítésigazolás fogalma, szerepe és gyakorlati kérdései

A teljesítésigazolás általában véve a vállalkozási szerződések teljesítésének dokumentum alapú elismerése. Ennek leginkább az a banális indoka, hogy ezen kötelmek sajátja, hogy a teljesítés eredményt is keletkeztet.  A gyakorlatban azonban nem egyértelmű, hogy a teljesítésigazolás kiállítása egy műszaki jellegű igazolásnak, a szerződéses teljesítést rögzítő okiratnak vagy adójogilag releváns dokumentumnak minősül-e. Szerepe valójában tehát sokrétű, egyrészt polgári jogi értelemben a megrendelő ezzel ismeri el, hogy a vállalkozó a szolgáltatást a szerződésben foglaltaknak megfelelően, vagy esetlegesen hibákkal, hiányosságokkal, de elvégezte. Másrészt pénzügyi-számviteli szempontból ez az okirat teremti meg az alapot a számla kibocsátására és a kifizetés teljesítésére.

A gyakorlatban a teljesítésigazolást akkor kell kiállítani, amikor a felek a szerződésben ezt a teljesítés elismerésének feltételeként kötötték ki, vagy a teljesítés jellege (pl. műszaki átadás-átvétel) ezt megkívánja. Kiemelt figyelmet érdemes fordítani arra, hogy az okirat – akár utalás szintjén – tartalmazza a szerződésben meghatározott azon műszaki tartalmat, a mennyiségi és minőségi mutatókat, valamint a teljesítés pontos időpontját továbbá minden olyan körülményt, amelyeket a szerződés lényeges körülményként kezel. A részletezettség gyakorlati jelentősége abban áll, hogy a megrendelő a teljesítésigazolás kiadásával nem pusztán általános jelleggel ismeri el a teljesítés szerződésszerűségét, hanem egy olyan egyoldalú, címzett jognyilatkozatot tesz, amely kifejezetten kiterjed a szerződésben vállalt kötelezettségek – (így különösen a teljesítési és részhatáridők betartása) és a műszaki tartalom (anyagminőségre és műszaki paraméterekre vonatkozó előírások teljesítése) teljesítésének elismerésére is. Ebből fakadóan a teljesítésigazolás jelen esetben a Ptk. 6:26. § alapján – ha és amennyiben a teljesítés értékét is magában foglalja a jognyilatkozat – mintegy tartozáselismerésként viselkedik.

A teljesítésigazolás intézményének dogmatikai szükségessége abban a jogi különbségtételben gyökerezik, amely a dare (adni), illetve a facere (szolgáltatni) típusú kötelmeket választja el egymástól. Mivel az adásvételi típusú szerződéseknél a jogügylet elsődleges fókusza a dolog feletti tulajdonjog és birtoklás puszta átruházása, ezért a teljesítés ténye a fizikai birtokba adással jellemzően egyértelművé válik.^[2] Fontos azonban megjegyezni, hogy bár a birtokátruházás a teljesítés aktusának tekinthető, amely azonban önmagában még nem feltétlenül jelenti a teljesítés szerződésszerűségét is. Abban az esetben, ha mégis teljesítésigazolást állítana ki az eladó, az már a  vevő teljesítésének szerződéses megfelelőségének kifejezett elismeréséül szolgálna.

A vállalkozási és megbízási jogviszonyokban ezzel szemben a szolgáltatás tárgya összetettebb, amely szerint egy meghatározott eredmény létrehozása (vállalkozás, eredménykötelem) vagy gondos eljárás kifejtése (megbízás, gondossági kötelem). Ezen szerződéstípusoknál a megrendelői oldal ellenszolgáltatási kötelezettsége nem automatikusan a szerződéskötéssel egyidejűleg vagy az idő múlásával áll be, hanem a szolgáltatás szerződésszerűségének tartalmi jóváhagyását, kifejezett elfogadását feltételezi. Mindazonáltal megjegyzendő, hogy magánjogi jogviszonyokban az okirat kiállítására vonatkozóan nincsen jogszabályi kötelezettség.

A teljesítésigazolás tehát azért válik kizárólag e két szerződéstípus fundamentális kellékévé, mert esetükben a teljesítés nem egy pillanatnyi tranzakció (ún. prompt ügylet), hanem egy folyamat lezárása vagy eredmény tanúsítása, ahol a megrendelőnek expressis verbis nyilatkoznia kell arról, hogy a vállalkozó által létrehozott mű (pl. épület, szoftver) vagy a megbízott által végzett szellemi tevékenység mennyiségben és minőségben megfelel-e a szakmai és szerződéses elvárásoknak, ezzel teremtve jogalapot az ellenérték esedékességének.

Végső soron a teljesítésigazolás a kötelezett szerződés szerinti teljesítésének elfogadását tanúsító okirat, amelynek a formáját illetően nincsenek szigorú törvényi előírásai. A teljesítésigazolás főszabály szerint a folyamat lezárásakor állítható ki, ideértve azt az esetet is, amikor a teljesítés előteljesítés formájában történik, és annak felajánlását a jogosult elfogadja. Amennyiben a felek részteljesítésben állapodtak meg, az egyes részteljesítések vonatkozásában – a munka átadására és az ellenérték arányos megfizetésére tekintettel – szintén indokolt teljesítésigazolás kiállítása. Ez különösen akkor bír jelentőséggel, ha a teljesítésekhez jelentősebb összegű kifizetések kapcsolódnak, mivel ezek jogcíme a teljesítésigazolás alapján egyértelműen igazolhatóvá válik a jogosult számára.

A polgári peres eljárásokban a teljesítésigazolás kiállítása és elfogadása a teljesítés megtörténtének bizonyítása szempontjából kiemelt jelentőséggel bír, mivel a teljesítés ténye főszabály szerint a jogosult – tipikusan a vállalkozó – érdekkörébe tartozó bizonyítandó körülmény. A polgári perrendtartásról szóló törvény a „bizonyítási érdek”^[3] fogalmán keresztül határozza meg a bizonyítási kötelezettség alanyát, amely szerint a perben jelentős tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy a bíróság azokat valósnak fogadja el. Ennek megfelelően a szolgáltatás teljesítésének igazolása – teljesítésigazolás hiányában – a kötelezettet terheli, neki kell bizonyítania, hogy a szerződés szerinti feladatokat a megállapodásnak megfelelően elvégezte, és annak ellenértékére jogosult. Amennyiben a teljesítésigazolás kiállításra kerül azt követően a bizonyítási kötelezettség a jogosultat terheli, neki kell alátámasztania az egyes feladatok nem teljesítését.^[4]

A teljesítés ténye ugyanis – a teljesítésigazolás alapján – vélelmezetté válik és a bizonyítási teher „megfordulását” eredményezi. Ilyenkor már nem a vállalkozónak kell igazolnia a teljesítés megtörténtét, hanem a megrendelőt terheli annak bizonyítása, hogy a leigazolt munkák, vagy azok egy része valójában nem vagy nem a szerződésnek megfelelően valósult meg.^[5] A bizonyítás sikertelenségének jogkövetkezményeit ebben az esetben a megrendelő viseli, mivel az ő érdekében áll annak igazolása, hogy a korábban elismert és kifizetett teljesítés ténylegesen nem, vagy csak részben történt meg. A bizonyítás terhe még nagyobb abban az esetben, ha a megrendelő a teljesítésigazolást kiállította, és az igazolt teljesítés ellenértékét kifizette. Erre tekintettel, amennyiben a felek szerződésükben nem rendelkeztek teljesítésigazolásról, úgy a magánjogi jogszabályi kötelezettség sem fogja terhelni a megrendelőt az okirat kiállítására.

Ellentmondásos azonban a bizonyítási teher megfordulása kapcsán a Kúria Pfv.V.20.344/2019/10. számú határozatában tett megállapítása, amely szerint „szavatossági igény érvényesítése esetén önmagukban a fél által csatolt okiratok (javítást végző vállalkozóval kötött szerződés, annak költségvetése, teljesítésigazolás, számla stb.) nem „fordítják meg” a bizonyítási terhet.” A teljesítésigazolás és a kapcsolódó számlák bár igazolják, hogy a javítást végző harmadik fél felé a kifizetés megtörtént, ez önmagában még nem bizonyítja a perben álló másik féllel szemben, hogy a javítási munkák elvégzése műszakilag indokoltak voltak, a költségek reálisak voltak, a javítás ténylegesen a szavatossági hiba kiküszöbölését szolgálta.

Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a teljesítésigazolás bizonyító ereje nem önmagában, hanem annak tartalmi részletezettsége alapján ítélhető meg. A fentebb leírtakra megalapozzák, hogy a teljesítésigazolás funkciója túlmutat a pusztán eljárásjogi bizonyítási kérdéseken, hiszen a megfelelő tartalommal rendelkező okirat, mint egyoldalú címzett jognyilatkozat a gyakorlatban tartozáselismeréshez hasonló joghatást válthat ki. Mindez ugyanakkor nemcsak a polgári jogi jogviszonyokban bír relevanciával, hanem szükségszerűen felveti a teljesítésigazolás adózási szempontból történő megítélését.

A teljesítésigazolás adójogi vonatkozása

A teljesítésigazolás kiállítása (készre-jelentés – átadás-átvétel befejezése – teljesítésigazolás kiadása – számla kiállítása) tehát közvetlen hatással van az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) szerinti adófizetési kötelezettség keletkezésére. A szerződő felek szempontjából fontos körülmény az ügylet jellege, amely alapján az egyenes ÁFA esetén a vállalkozónál keletkezik, míg FAD esetében a megrendelőnél jelentkezi a közteherviselési kötelezettség, amely főszabály szerint a teljesítésigazolás szerinti időponthoz igazodik. A vállalkozási szerződések esetén, ahol a teljesítésigazolás (jegyzőkönyv, átadás-átvételi dokumentum) a szerződés járulékaként keletkezik, főszabályként a teljesítésigazolásban megjelölt nap minősül az ügylet teljesítési időpontjának. Ez a dátum alapozza meg a számlakibocsátási kötelezettség határidejét is, amelyet az adóalanynak a teljesítéstől számított szerződésszerinti határidőn belül kell teljesítenie.

A teljesítésigazolás kibocsátását bonyolíthatja az esetlegesen felmerülő többletmunka kérdése. Az olyan munkák elvégzése, amelyek a szerződés tárgyi körébe tartoznak, azonban a vállalkozói díj megállapításakor nem kerültek figyelembevételre, a teljesítés folyamatát könnyen elakadásba sodorhatják. Az ebből fakadó jogvita esetén a megrendelő jogosult lehet az ellenszolgáltatás visszatartására, amely jellemzően a teljesítésigazolás kiadásának megtagadásában ölt testet. Az átadás-átvételi eljárás lefolytatásának hiánya egyúttal akadályozza a teljesítésigazolás kibocsátását is, aminek legjelentősebb következménye, hogy a munkaterület vagy mű feletti birtok és az ahhoz kapcsolódó felelősség továbbra is a vállalkozónál marad. Ennek jogkövetkezményeként a felmerülő kárveszély és kárfelelősség változatlanul a vállalkozót terheli mindaddig, amíg az átadás-átvétel meg nem történik. Lényeges körülmény, hogy a mű vagy a munkaterület átadás-átvételével a kárveszély átszáll a megrendelőre, ez a joghatás azonban nem a teljesítésigazolás kiadásához, hanem magához az átadás-átvétel tényéhez kapcsolódik. A jogosult nem a számlázással, hanem a saját szolgáltatásának a teljesítésével tesz eleget szerződéses kötelezettségének, így a számla kiállítása nélkül is megnyílik az igénye az ellenszolgáltatás teljesítésének követelésére.^[6]

Pótmunka esetén ilyenről nem beszélhetünk hiszen ekkor olyan munkáról beszélünk, amelynek elvégzését a megrendelő utólag rendelte meg. Az eredeti ellenértek ebből fakadóan a szerződésszerű teljesítést követően a teljesítésigazolás kiállítása alapján követelhető, míg a pótmunka ellenértékét annak elvégzését követően a vállalkozó a későbbi készre jelentést követő teljesítésigazolás kiállítását követelheti.

Az Áfa tv. 55. § (1) bekezdése értelmében az adófizetési kötelezettséget az a tény keletkezteti, amellyel a teljesítés tényállásszerűen megvalósul (egyenes ÁFA esetén a vállalkozói, míg FAD esetén a megrendelői oldalon). A fentiek alapján megállapítható, hogy az átadás-átvételt követő megtörténtét követő teljesítésigazolás kiállítása esetén, viszont már egyértelműen felmerül közteherviselési kötelezettség. Megjegyzendő egyúttal, hogy a teljesítésigazolás nem kötelező eleme az ÁFA szabályok szerinti teljesítésnek, hanem jellemzően csupán a szerződés teljesítésének kiegészítőjeként szerepel. Ennek okán a vállalkozói díj főszabály szerint továbbra is a teljesítéskor esedékes.

A teljesítésigazolás a magánszférában és a közbeszerzési eljárásokban

Felmerül a kérdés, hogy a teljesítésigazolás jogi jelentősége azonos súllyal esik-e latba a magánjogi és a közbeszerzési jogviszonyokban, vagy e két területen eltérő funkciót és joghatást tölt be. A teljesítésigazolás jogintézménye polgári jogi gyökereit tekintve egységes, funkcionális jelentősége és szabályozási környezete korábban élesen elkülönült attól függően, hogy tisztán piaci alapú magánjogi, vagy a közpénzek felhasználásához kötött közbeszerzési jogviszonyról beszéltünk. Ez a jogalkotási kettősség főleg a közpénzekkel való gazdálkodás fokozott védelmét kívánta biztosítani, illetve a közigazgatás közpénzekkel való prudens kezelésével kapcsolatos reflexeket tükrözte. A jogrendszerben megjelenő párhuzamos szabályozás redundanciáját felismerve szüntette meg a jogalkotó az eltérő teljesítés igazolásra vonatkozó gyakorlatot. Egységes teljesítésigazolás kibocsátására vonatkozó gyakorlatot alakított ki a jogalkotó tekintettel arra, hogy a teljesítés folyamatát, a készre jelentés joghatásait, valamint a számlázás rendjét a Ptk. és az Áfa tv. háttérszabályai már kimerítően rendezik, ebből fakadóan a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvényben (Kbt.) meghatározott mód, mintegy párhuzamos szabályozás a jogalkalmazást indokolatlanul bonyolította és egyben gátolta a piaci folyamatokat.[7]

Ugyanakkor a teljesítés ütemezése és az ahhoz kapcsolódó pénzügyi elszámolás tekintetében a közbeszerzési szabályozás továbbra is kiemelt figyelmet fordít a finanszírozási egyensúlyra. A Kbt. 135. § (5) bekezdése általános jelleggel biztosít lehetőséget arra, hogy a felek – amennyiben ezt a szerződés jellege és a ténybeli körülmények indokolják – az ellenszolgáltatás részletekben történő teljesítésében állapodjanak meg. E rendelkezés jogpolitikai célja, hogy a kifizetések a tényleges teljesítéssel arányosan, ütemezetten valósuljanak meg, elkerülve ezzel a pénzügyi terhek és a teljesítési kockázatok egyetlen időpontra történő, indokolatlan koncentrálódását. Ezen általános szabályhoz képest az építési beruházások területe speciális, garanciális védelmet élvez.

Az építési beruházások közbeszerzési szabályairól szóló 322/2015. (X. 30.) Korm. rendelet 32. §-a kógens kötelezettséget ró az ajánlatkérőre a részszámlázás biztosítása tekintetében, ha a szerződés szerinti teljesítés időtartama meghaladja a hat hónapot és az ellenszolgáltatás nettó összege meghaladja az ötvenmillió forintot. Ezen esetekben az ajánlatkérő nem mérlegelhet: köteles az építési beruházás műszaki jellemzőinek megfelelő időszakonként vagy kivitelezési szakaszonként részszámlázási lehetőséget biztosítani. A részszámlázás és részfizetés intézménye így biztosítja az ajánlattevői oldal likviditását, valamint az átlátható és a műszaki előrehaladással összhangban lévő pénzügyi teljesítést, így az elszámolás a tényleges teljesítéssel arányosan történhet, és a pénzügyi terhek, valamint a kockázatok nem koncentrálódnak indokolatlanul egyetlen teljesítési ütemre.

Lényeges különbség ellenben a magánjogi viszonyokhoz képest, hogy a közbeszerzési eljárások kapcsán felmerül a teljesítésigazolás kiadásának kötelezettsége. Az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet (Áht. vhr.) 57. § alapján ugyanis igazolni kell a kiadások teljesítésének jogosságát, összegszerűségét, ellenszolgáltatást is magában foglaló kötelezettségvállalás esetében. A közigazgatás tekintetében tehát a közpénzügyek átláthatóságára vonatkozó többletkövetelmény kapcsán a teljesítésigazolás kiállításának kötelezettsége van, amennyiben a szerv belső szabályzatában ezt kötelezetté teszi.[8] Amennyiben ez a kötelezettség fennáll, úgy a megrendelő fél esetében nem a joggal való visszaélés gyanúja merül fel az igazolás visszatartása tárgyában, hanem jogszabályi és belső szabályzatába ütköző gyakorlatról beszélhetünk.

A szabályozási környezet átalakulásának eredményeként a teljesítésigazolás jogi funkciója a magánjogi és a közbeszerzési jogviszonyokban mára nagyrészt egységessé vált. A korábban fennálló különbségek jelentősége a gyakorlatban csökkent, így a teljesítés megállapítása, annak joghatásai, valamint a számlázás és a fizetési kötelezettség esedékessége tekintetében elsődlegesen a Ptk. általános szabályai és az Áfa tv. vonatkozó rendelkezések irányadóak. A közbeszerzési jog ezen túlmenően főként a teljesítés ütemezésére és a pénzügyi egyensúly biztosítására vonatkozó kiegészítő előírásokat tart fenn.

Mindez azonban felveti a kérdést, hogy miként alakul a felek jogi helyzete akkor, ha a teljesítésigazolás kiállítása mégis elmarad vagy vitássá válik. Ilyen esetekben kerülhet előtérbe a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv eljárása, amely sajátos eszközként szolgál a teljesítés tényleges megállapítására és meggyorsíthatja a viták feloldását.

A Teljesítésigazolási Szakértői Szerv szerepe és működése

Az építőipari lánctartozások visszaszorítása és a viták gyors rendezése érdekében a jogalkotó létrehozta a Teljesítésigazolási Szakértői Szervet (TSZSZ), amelynek működését a 2013. évi XXXIV. törvény (Tszszt.) és a 236/2013. (VI. 30.) Korm. rendelet szabályozza.

A TSZSZ működésében és hatáskörében kiterjed a Magyarországon megvalósuló építési beruházásokra, beleértve a tervezési és kivitelezési szerződéseket. A szerv akkor járhat el, ha:

• a teljesítésigazolás kiadása nem történt meg,
• a teljesítésigazolás kiadása vitás,
• vagy a teljesítésigazolás kiadásra került, de a kifizetés elmaradt.

A TSZSZ döntését úgy veszik figyelembe, mint a bíróság által kirendelt szakértő véleményét. Fontos hangsúlyozni, hogy a TSZSZ által kiadott szakértői vélemény nem tekinthető egyenértékűnek a teljesítésigazolással, és önmagában nem szolgál alapul számla kiállítására. A TSZSZ által kijelölt szakértői tanács feladata kizárólag annak szakmai megítélése, hogy a vitatott teljesítés ellenértékét a vállalkozó megalapozottan és jogszerűen követeli-e. A szakértői szerv nem foglalhat állást jogkérdésekben.^[9] A Fővárosi Ítélőtábla Gf. 40.185/2018/5. számú ítéletében figyelembe vette a TSZSZ szakvéleményt, annak ellenére, hogy az jogi minősítést is tartalmazott.^[10] A szakvélemény alapján a kérelmező elsősorban egyezségkötési, megállapodási eljárást kezdeményezhet a másik féllel; amennyiben ez nem vezet eredményre, úgy a TSZSZ szakvéleményére alapított bírósági eljárásban érvényesítheti követelését. A szakértői vélemény tehát bizonyítási eszközként bír jelentőséggel, de nem pótolja a szerződéses jogviszonyban előírt teljesítésigazolást, és nem keletkeztet közvetlen számlázási jogosultságot.

A TSZSZ jogrendszerbeli rendeltetése alapvetően hiánypótló jellegű: elsődleges feladata, hogy a kivitelezés során felmerülő vitatott ténykérdések szakmai tisztázásával – mintegy a tényállás „kifehérítésével” – objektív, műszaki alapokon szakvéleményt alkosson a felek közötti pénzügyi elszámolás megkönnyítése érdekében. Ezen tevékenysége révén a szerv működése kettős célt szolgál: egyrészt a permegelőzést, amennyiben a szakvéleményben foglalt megállapítások a feleket peren kívüli egyezségre ösztönzik, másrészt – egyezség hiányában – a pergyorsítást, azaz a későbbiekben induló, speciális eljárásrendű per szakmai kérdéseket érintő előkészítését.

A szervezet működése háromtagú szakértői tanácsokban valósul meg, amelynek vizsgálati fókusza szigorúan a vállalkozási szerződés szerinti teljesítés ténybeli elemeire irányul. Ennek keretében a tanács feladata a teljesítés megtörténtének megállapítása, a mennyiségi és minőségi paraméterek normatív és szerződéses összevetése, valamint a teljesített érték pontos meghatározása.

A hatáskör dogmatikai határai a gyakorlatban bár gyakran összemosódnak a TSZSZ vizsgálata kiterjedhet a szerződést biztosító mellékkötelezettségek (úgymint garancia, zálogjog, kezesség) érvényesíthetőségére is, viszont ezen körrel bezárólag a szakértői tanács kompetenciája kizárólag ténykérdésekre korlátozódik. Ebből fakadóan a vizsgálódás nem terjedhet ki tisztán jogi megítélést igénylő kérdésekre – így például a késedelem tényének megállapítására vagy a kötbérigény jogosságára –, mivel ezek eldöntése kizárólag a jogalkalmazó bíróság hatáskörébe tartozik. Egyebekben viszont a TSZSZ szakvéleménye a perben kirendelt szakértő szakvéleményével azonos értékű bizonyítéknak minősül.^[11]

A polgári perrendtartás bizonyítási rendszerében a TSZSZ által kibocsátott szakvélemény kiemelt eljárásjogi státuszt élvez, ugyanis az a perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményével azonos értékűenk minősül. Ez a gyakorlatban azt eredményezi, hogy a bíróság – aggálytalanság esetén – tényszerű bizonyossággal alapozhat rá. Fontos garanciális szabály ugyanakkor, hogy a szakvélemény privilegizált helyzete nem zárja el a feleket a további bizonyítástól, tehát nincs eljárásjogi akadálya annak, hogy a peres felek – a bizonyítási teher általános szabályai szerint – különböző, még tisztázatlan szakkérdések vonatkozásában egyéb, vagy eltérő típusú szakértői bizonyítást indítványozzanak.^[12]

A TSZSZ szakvéleményére alapított perek egyik legjelentősebb, a hitelezővédelmet szolgáló jogintézménye a speciális ideiglenes intézkedés. A Tszszt. szerinti speciális pertípusban, amennyiben a felperes a szakvéleményre alapítva ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjeszt elő, a bíróság elrendelheti annak az összegnek a bírósági teljesítési letétbe helyezését, amely a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv szakvéleménye alapján a teljes bizonyossággal igazoltan elvégzett tervezési, építési és kivitelezési munkák szerződés szerinti értékének felel meg.^[13] A jogalkalmazó ilyenkor kizárólag a törvényi feltételek formális fennállását ellenőrizheti, és amennyiben azok teljesülnek, a bíróságot nem illeti meg a polgári perrendtartásban egyébként szokásos mérlegelési jogkör. Ezen esetekben a bíróság köteles az intézkedést elrendelni, biztosítva ezzel a vitatott összeg kifizetését vagy letétbe helyezését.^[14]

Végezetül a teljesítésigazolás kiadhatósága kapcsán kiemelendő a „rendeltetésszerű használat” elve. A bírói gyakorlat konzekvens abban a tekintetben, hogy a TSZSZ szakvéleményére alapított per megindítása nem tekinthető időelőttinek csupán azért, mert a teljesítés nem volt hibátlan. „A TSZSZ szakvéleményére alapított per nem időelőtti, ha a TSZSZ szakvéleménye – jelentéktelennek minősülő, a rendeltetésszerű használatot nem, vagy csekély mértékben befolyásoló hibák, hiányosságok kivételével – a teljesítést igazolja.”^[15] Amennyiben a szakvélemény a teljesítést alapvetően igazolja, és a feltárt hibák, hiányosságok jelentéktelennek minősülnek – azaz a rendeltetésszerű használatot nem, vagy csak csekély mértékben befolyásolják –, úgy a teljesítésigazolás kiadásának és a díj megfizetésének megtagadása nem indokolt, a teljesítés joghatásai beállnak.

A Teljesítésigazolási Szakértői Szerv döntésének jelentősége jogvitában

A TSZSZ szakvéleménye speciális joghatásokkal bír, amelyeket a Tszszt. és a polgári perrendtartás szabályai biztosítanak. A TSZSZ szakvéleményének birtokában a sérelmes fél speciális pert indíthat. Bár a korábbi „kiemelt per” státusz megszűnt, a hatályos szabályozás számos gyorsító rendelkezést tartalmaz, mint például:

• soron kívüli eljárás,
• rövid határidők (pl. 60 nap a keresetindításra a szakvélemény kézhezvételétől, 8 napos tárgyalási időközök),
• az ítélet azonnal végrehajtható a szakvéleményben meghatározott összeg erejéig.[16]

A szakvélemény célja annak átfogó és tárgyszerű tisztázása, hogy a szerződés műszaki tartalma alapján milyen tervezési és kivitelezési feladatok terhelték a vállalkozót (illetve alvállalkozót), ezek közül mely munkák tekinthetők teljes bizonyossággal elvégzettnek, azok milyen mennyiségben és minőségben valósultak meg, valamint mely feladatok maradtak igazolhatóan teljesítetlenek. A szakértő mindezek alapján meghatározza az elvégzett és az el nem végzett munkák pénzbeli értékét is, a szerződés szerinti költségvetési tételek, illetve átalánydíjas elszámolás esetén annak arányos része figyelembevételével.

A perben a TSZSZ szakvéleménye ugyanolyan bizonyítéknak minősül, mintha azt a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő készítette volna.^[17] Ez jelentős előny, mivel a felperes már egy szakértői bizonyítékkal léphet a bíróság elé. Ugyanakkor, ha nem a speciális TSZSZ-perben használják fel, hanem egy általános polgári perben, úgy a bírói gyakorlat szerint az csupán magánszakértői véleménynek vagy okirati bizonyítéknak minősül, amelynek bizonyító ereje gyengébb lehet.

A bíróságnak lehetőségében áll, hogy ideiglenes intézkedéssel elrendelje azon összeg kifizetését vagy letétbe helyezését, amely a szakvélemény szerint „teljes bizonyossággal megállapíthatóan” teljesített munka ellenértéke.^[18] A bíróságnak ebben nincs mérlegelési joga, amennyiben a feltételek fennállnak, köteles elrendelni az intézkedést.

A bírói gyakorlat rávilágított a TSZSZ szakvélemények korlátaira is. Ez különösen a pótmunka és többletmunka elhatárolásánál okoz gondot. Míg a szakértő megállapíthatja, hogy egy adott munka a műszaki tartalom része-e vagy sem, annak jogi minősítése (hogy ez pótmunka-e) a bíróság feladata. A Fővárosi Ítélőtábla több döntésében is aggályosnak minősítette azokat a szakvéleményeket, amelyek túllépték ezt a hatáskört, és jogkérdésben foglaltak állást. Ennek ellenére a bíróságok törekszenek a szakvélemények tartalmának megmentésére: ha a szakértő ténybeli megállapításai helytállóak, a jogi minősítést a bíróság a bizonyítékok mérlegelése során korrigálhatja.^[19] A TSZSZ szakvéleménye a szerződés teljesítésének megtörténtére vagy annak elmaradására vonatkozik, valamint a teljesítéssel érintett ellenérték (ideértve a szerződésben meghatározott mellékkötelezettségeket pl.: bankgarancia) megfizetésének összegére.

Konklúzió

A teljesítésigazolás intézményének vizsgálata rávilágít arra, hogy ez az okirat elsődlegesen polgári jogi értelemben és adójogi értelemben bír jelentőséggel. A teljesítés elismerésével megfordítja a bizonyítási terhet – ezzel jelentős eljárásjogi előnyhöz juttatva a vállalkozót –, másrészt adójogi szempontból fixálja a teljesítés időpontját, kijelölve ezzel a közteherviselési kötelezettségek beálltát. A magánjogi és a közjogi jogviszonyokban a teljesítésigazolás funkciója mára nagyrészt egységessé vált, miközben a Ptk. és az Áfa tv. háttérszabályai biztosítják az általános jogi kereteket.

A gyakorlatban mivel nem ritka, hogy a teljesítésigazolás kiállítása elmarad vagy vitássá válik; ezekben az esetekben a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv tölti be azt a hiánypótló szerepet, amely szakmai alapon képes elősegíteni a viták rendezését, illetve megalapozni a gyors és hatékony bírósági jogérvényesítést. Kiemelendő, hogy a szakértői szerv a teljesítésigazolást önmagában nem pótolja, ellenben a szakvéleményére alapított per annak specialitásaival együtt (8 napos tárgyalási időköz, ideiglenes intézkedés az ellenszolgáltatás biztosítására) elősegíti a viták mihamarabbi rendezését és szerződések teljesülését.

A cikk szerzői: Dr. Czomba Máté Levente jogi referens és Dr. Herdon István LL.M. irodavezető ügyvéd, gazdasági jogi szakjogász.

A cikk eredeti megjelenési helye: https://jogaszvilag.hu/szakma/a-teljesitesigazolas-kiallitasanak-jogi-hattere-es-gyakorlati-jelentosege/

Források

[1] BH 2020.3.71.

[2] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény magyarázata. Szerk.: Vékás Lajos, Gárdos Péter. Wolters Kluwer, Budapest, 2023. – A vállalkozási és adásvételi szerződés elhatárolása (Ptk. 6:215. § és 6:238. § kommentárja)

[3] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 265. §

[4] Kúria Pfv.V.20.859/2016/11.

[5] Kúria Pfv.V.21.102/2018/7.

[6] Fővárosi Ítélőtábla Gf.40119/2025/6. számú határozata

[7] Patay Géza (szerk.): A közbeszerzés joga – Kommentár a gyakorlat számára. 7., átdolgozott kiadás, ORAC Kiadó, Budapest, 2025, a Kbt. 135–136. §-ához fűzött kommentár.

[8] Áht. vhr. 57. (3)

[9] Az igazságügyi szakértőkről 2016. évi XXIX. törvény 47. § (6) bekezdés

[10] Barta Judit: A Teljesítésigazolási Szakértői Szerv szakvéleményére alapított per és a szakvéleményekkel kapcsolatos gyakorlati kérdések (FORVM, 2021/3., 31-38. o., 37. o.)

[11] Fővárosi Ítélőtábla Gf.40029/2025/8. számú határozata

[12] Fővárosi Ítélőtábla Gf.40333/2022/4.

[13] Tszszt. 8/D. §

[14] ÍH 2022.88.

[15] Kúria Pfv.22430/2017/8. számú precedensképes határozata

[16] Tszszt. 8/G.

[17] Tszszt. 8/E. § (1) bekezdése

[18] Tszszt. 8/D. § (1) bekezdése

[19] Fővárosi Ítélőtábla Pf.21.029/2019/5., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40333/2022/4.